Megint

2011 február 4. | Szerző: lafemme1 |

 Őrület! Megismétlődött az, ami a múltkor. Bementem a kapun, jöttek a szomszédok és ő. Köszönt, én is mindenkinek. Gondoltam, érdekes, ha csak mi ketten vagyunk az utcán, és van kb. 5 m közöttünk, nem köszönsz, csak valamerre elfele, rám is, meg nem is nézel. Nem mersz köszönni, de most kénytelen vagy, mi? Aztán a sors úgy hozta kb. 3 másodpercre, hogy én baloldalt mentem a kávémért, ő jobboldalt kb. 5 méterre telefonálva, rámnézve és gyorsan a földre nézve továbbmegy. Erre tegnap reggel a kapunál megint sikerült összefutni, és megint kénytelen volt köszönni, vidáman, jó reggelt. Hát mit kezdjek ezzel? Nem értem. Menni vagy nem menni? Köszönni vagy nem köszönni? És ami zavar: egy férfi előre köszön, és gondolom jóval idősebb is, mint én, nem tanították meg neki?

Ma szerelmes vagyok a világba. Mindenbe!