Remény!!! :-)

2011 február 13. | Szerző: lafemme1 |

 Úgy látszik, hogy visszatért belém az élet. Tegnap elég mozgalmas napunk volt, jöttünk-mentünk, ma egy kicsit vásárolgattam, ki az a bolond, aki kihagyja a jó kis bőrcsizma akciókat tél végén. Igazán ez csak a dolog tárgyi része, ami csak pontot tesz a jólét végére.

Kedden találkozom az egyik vágyammal. Most nagyon várom, ami azért meglepő, mert az elmúlt hónapokban egyáltalán nem éreztem késztetést rá, és ezért nem is firtattam a találkozást. Műérzésből nem szexelek. De most már jó pár napja érzem azt a jóleső izgalmat, hogy nekünk találkoznunk kell. Úgyhogy a holnapot féllábbal is kibírom, aztán jöhet a készülődés. Végre nőnek érzem magam, úgy, mint egy-két éve. Furcsa érzés, de ez tényleg én vagyok. Kell ez a Titok az életemben, és ebbe senki nem szólhat bele. Aki tud róla, az biztos nem fog negatív véleményt mondani, mert tudom, kinek szabad elmondani. Drága barátosném is hasonló cipőben volt, és ő pont ugyanúgy érzett, mint én most. Kellett, és nem azért, mert rossz a társunk. Mert nők vagyunk, akiknek a vágyaik teljesültek. Lehet, hogy sokan elítélik. Talán azok, akik olyan párra találtak, akik megadják nekik azt a szexet, amire vágynak. El tudnám képzelni én is a sok-sok szexet itthon a saját társammal, de valahogy más. Ő egy baromi nyugodt ember, és ismerkedésünk elején már leállított, hogy nyugi. És úgy maradtam. Talán azok is elítélik, akik ugyan szenvednek otthon, és inkább besavanyodnak, minthogy néha-néha merészségre szánják magukat. Szerintem minden ember (mindegy hogy nő vagy férfi) megérdemli, hogy akár titokban, akár nem, de az orgazmust olyan szinten élje meg, ahogy azt a teste is megérdemli. Mert baromi jó érzés és utána szárnyal az ember. Nem szabad az érzéseket visszaszorítani, viszont nagyon tapintatosan kell ezt csinálni, ha titok. Azt nem mondom, hogy okosan, mert már eleve a helyzet nem okos. Aminek én nagyon örülök, hogy a vágyam is olyan, aki a kellemes együttlétért találkozik velem, és nem azért, hogy elváljak és elhagyjam a családomat. Nincs számonkérés, nincs magyarázkodás, ha kellünk egymásnak, keressük egymást. Ha nem, akkor pár hónap kimaradás van, de utána nincs miért keresni a szavakat. Folytatjuk ott, ahol abbahagytuk. Én rég roncs lennék, ha nem tudnék néha-néha kitörni.

Várom a keddet…