Pá 2011 február

2011 február 28. | Szerző: lafemme1 |

 Kedves 2011 február!

Örömmel tudatom, hogy pár óra és elbúcsúzunk egymástól. Nem valami jó passzban voltál, hát jól meg is járattál, de azért adtál egy kis jót is. Úgy érzem elfáradtunk egymástól és remélem kedves 2011 március mi nagy örömök elé nézünk. Kellett ez a hónap is, mert ettől kaptam erőt, és felébredtem a Csipkerózsika-álomból, hogy a sült galambért meg kell dolgoznom. Úgyhogy megtanultam a leckét, építő jellegű volt.

Mi vár ránk Március? Vidámság, szeretet, egy kis izgalom, és jókedv. Izgalom. Ezt most nem szexuálisan értem. Jön valami az életemben, ahol én lehetek. És nem mutogatni akarom magam, hanem tudni, hogy van egy adathordozó, ahol én vagyok rajta és az enyém. Egy részét megmutatom, egy részét nem, de meglesz az utókornak az, ahogy még “nagyanyánk a haramdik x-ben így nézett ki”. És már múlt hét óta alapozok rá lélekben. És sok mindenkinek tetszik az ötlet, izgalmasnak találják és pozitívan állnak hozzá.

Itthon rémes az emberrel. Egy megöregedett vén f… Komolyan mondom, ha nem nyafogna ennyit… Sajnálom én, segítenék rajta, de amit kaptam én a segítségért hétvégén, hát azt eltettem a tarisznyámba, és most abból merítek mérget. Rohadt bunkó volt. Kérdeztem, hogy nagyon fáj? Hívjak mentőt. Nem mondott semmit, csak sírt. Én meg azt mertem mondani, hogy ne legyél olyan, mint a gyermeked, hogy ha valami bajod van, nem mondasz semmit, mert akkor nem tudom, hogy mikor kell hívni a mentőket. Mert már volt ilyen, és nekem igenis el kell döntemen, hogy melyik az a pont, amikor gáz van. Nyilván nem kedvesen mondtam, hanem mérgesen-aggódva. És csak mondtam a magamét, hogy nem viccből csinálom, hanem komolyan mondom ezt, mert van alapja. Igenis, került már félnyomorékon kórházba, sírva. És ha nem kerül kórházba, hanem itthon kifekszi, azzal nem biztos, hogy jót cselekszek. Pár perc múlva még mindig indulatosan magyaráztam neki féltésem okát, erre mit mond: Ne beszélj így velem, mert pofánváglak… Pompás vasárnapom volt, még jó, reggel megvettem a Psziché-t és azt olvastam egész nap a kanapén. És örültem, hogy nem csak belőle áll a világom, mert megpusztulnék. Ma mondtam is neki, hogy csak egy kicsi hiányzik ahhoz, hogy felmosórongynak nézzem, mint férfi, ugyan most még csak a felmosónál tartok, de nem áll messze a rongytól…

És mégis boldog vagyok, mert magam vagyok és imádom a gyerekeimet, kollégáimat, barátaimat, szomszédaimat.