\u00c9letemben egyszer voltam szerelmes. \u00d6sszesen tizenvalah\u00e1ny fi\u00faval-f\u00e9rfival volt szexu\u00e1lis kapcsolatom. Az ut\u00f3bbi t\u00edz \u00e9vben k\u00e9t f\u00e9rfi volt az \u00e9letemben, a t\u00f6bbi m\u00e9g a fiatalkori id\u0151kben volt. <\/P>\r\n
A szerelmem elveszt\u00e9s\u00e9t soha nem tudtam feldolgozni, a mai napig f\u00e1j. \u00c9s azzal, hogy \u00e1polom magam, hogy ne \u00fagy n\u00e9zzek ki, mint a t\u00f6bbi sz\u00fcrke xxx-es anyuk\u00e1k, hanem maradjak n\u0151, azt neki is k\u00f6sz\u00f6nhetem. Mert az a tudat van bennem, hogyha l\u00e1tna, biztos \u00f6r\u00fclne, hogy az\u00e9rt j\u00f3 karban vagyok m\u00e9g \u00edgy 15 \u00e9v ut\u00e1n is. <\/P>\r\n
Egyszer\u0171en az volt a baj, hogy nem tudtam szeretni. Nem mertem. Nagyon ritk\u00e1n vagy tal\u00e1n csak pity\u00f3k\u00e1s hangulatomban mondtam ki, de egyszer\u0171en nem \u00e9rtettem, hogy bel\u00e9m nagyon szerelmesek. Nem hittem magamban. J\u00f3kat buliztunk, ittunk, s\u00edrtunk, nevett\u00fcnk, de az az egy-m\u00e1sf\u00e9l \u00e9v tele volt f\u00e1jdalommal. Voltak sz\u00e9p napok, de mivel nem volt meg a saj\u00e1t priv\u00e1t szf\u00e9r\u00e1nk, nem tudtunk kibontakozni. Ma m\u00e1r m\u00e1sk\u00e9pp csin\u00e1ln\u00e1m. De f\u00e1j, most is. <\/P>\r\n
K\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi oldalakon lopva l\u00e1ttam, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt vele nagyj\u00e1b\u00f3l. \u00d6r\u00fcl\u00f6k neki, hogy r\u00e9vbe \u00e9rt, de a szem\u00e9be belemagyar\u00e1zok egy kis f\u00e1jdalmat fel\u00e9m. Megszenvedt\u00fck az elv\u00e1l\u00e1st, \u00e9s a szex akkor volt j\u00f3, mikor dobott, \u00e9s volt bar\u00e1tn\u0151je \u00e9s titokban tal\u00e1lkozgattunk. Ez az \u00e9n sorsom. Titokban kapom meg a j\u00f3 szexet. Ez t\u00f6bb, mint 10 \u00e9ve volt. Persze nem csak akkor volt j\u00f3, de akkor \u00e9n sokkal felszabadultabb voltam. \u00c9s szabad. Amit \u00e9lveztem is, meg nem is, nagyon sz\u00e9gyelltem, hogy egyed\u00fcl vagyok. Pedig hagynom kellett volna magamat szenvedni. \u00c9s minden nap, minden \u00f3r\u00e1ban a fejemben van, valami\u00e9rt mindig gondolok r\u00e1. N\u00e9ha abban rem\u00e9nykedem, hogy az utc\u00e1n j\u00e1rva l\u00e1tja a log\u00f3-kat \u00e9s arr\u00f3l \u00e9n jutok az esz\u00e9be. \u00c9n voltam az els\u0151 az \u00e9let\u00e9ben, de akkor m\u00e9g nem tudtam kifejezni a szerelmemet, \u00e9s \u00f3ri\u00e1si hib\u00e1t k\u00f6vettem el azzal, hogy kisl\u00e1nyos maradtam, pedig bel\u00fcl m\u00e1r n\u0151 voltam, csak nem hozta ki bel\u0151lem a n\u0151t, \u00e9n meg nem mertem b\u00e1tornak lenni. Nem magamat adtam, hanem nagyon visszafogtam magam. K\u00e9s\u0151bb kellett volna tal\u00e1lkoznunk. Sokkal. Olvasom a r\u00e9gi \u00edr\u00e1sait, \u00e9s \u00e1thatja a sz\u00edvemet ez a szerelem. Tal\u00e1n ezt hajtom, ezt keresem. B\u00e1r \u00fajat m\u00e1r nem akarok az \u00e9letemben nagyon. Soha senki nem tud ilyen \u0151szinte \u00e9rz\u00e9st adni, mint \u0151 akkor nekem. Viszont \u00e9n nagyon elcsesztem, de akkor sem maradtunk volna egy\u00fctt, ha mindent j\u00f3l csin\u00e1lok, mert \u00e9n voltam neki az els\u0151. \u0150 nekem az \u00f6t\u00f6dik-hatodik. Nem voltam az\u00e9rt ar\u00e1nyosan enn\u00e9l tapaszaltabb, csak \u0151 nekem akkor kisfi\u00fas volt, \u00e9s valahogy nem mertem azt a n\u0151t adni, aki akkor m\u00e1r voltam. J\u00e1tszottam a kisl\u00e1nyos szerelmest, k\u00f6zben pedig \u00e9rett gondolataim voltak. Idomultam az \u0151 viselked\u00e9s\u00e9hez, ami nagy hiba volt, mert azt\u00e1n \u0151 is idomult vissza hozz\u00e1m, \u00e9s mindketten azzal rontottuk el, hogy nem mert\u00fcnk igaziak lenni. <\/P>\r\n
Most m\u00e1r mindegy, eltelt az utols\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1s \u00f3ta 11 \u00e9v. M\u00e9g egyszer \u00f6sszefutottunk, az esk\u00fcv\u0151m el\u0151tt. Akkor j\u00e1rtunk jegyesoktat\u00e1sra a templomba, \u00e9s miut\u00e1n tal\u00e1lkoztam a bar\u00e1tn\u0151mmel, siettem, hogy nehogy elk\u00e9ssek. De amikor megl\u00e1ttam \u0151t, el\u00e9ugrottam. Azt hiszem akkor m\u00e9g azzal a csajjal volt, aki\u00e9rt elhagyott. Besz\u00e9lgett\u00fcnk, \u00e9s viccesen mondta, hogy na, nehogy azt\u00e1n felbontsam az eljegyz\u00e9sedet. Ugyanolyan kisfi\u00fasan, zavarosan, mint ahogy nem illett hozz\u00e1. Sajnos ezt hoztam ki bel\u0151le akkor is. Most m\u00e1r ennyi \u00e9v eltelt\u00e9vel tuti nem, de mindig volt benne valami g\u00e1tl\u00e1soss\u00e1g, pedig j\u00f3 ember, j\u00f3 pasi. De itt \u00e9l a sz\u00edvemben, \u00e9s k\u00e9rem az \u00e9gieket, hogy hadd tal\u00e1lkozzak vele v\u00e9letlen. K\u00e9rlek, Te Isten, Te Angyal, Te Gondvisel\u0151. Szeretn\u00e9m a szem\u00e9t l\u00e1tni. Lehetett volna k\u00f6z\u00f6s j\u00f6v\u0151nk. De nagyon f\u00e1jdalmas d\u00f6nt\u00e9s volt, hogy ink\u00e1bb ne. Sokat-sokat s\u00edrtam, \u00e9s milli\u00f3szor bocs\u00e1natot k\u00e9rtem, ma 12 \u00e9ves lenne. De \u00e9lhettem volna a tes\u00f3mmal egy szob\u00e1ban vele. Nyomor a k\u00f6b\u00f6n lett volna, \u00e9s szeg\u00e9ny kicsi s\u00ednylette volna meg. Mai eszemmel v\u00e1llaln\u00e1m. Egyszer k\u00e9rdeztem a bar\u00e1tn\u0151met, hogy akkor mi\u00e9rt nem \u00fagy gondolkodtam, mint ahogy ma? Mennyivel magabiztosabb \u00e9s hat\u00e1rozottabb lettem volna. \u00c9s mennyivel egyszer\u0171bb lett volna. Erre azt mondta a bar\u00e1tn\u0151m, hogy ha akkor ilyen lettem volna, ma nem ilyen lenn\u00e9k. Ehhez kellett egy bizonyos id\u0151t meg\u00e9rni. <\/P>\r\n
<\/P>","type":"rich"}