<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Úton...</provider_name><provider_url>https://lafemme1.cafeblog.hu</provider_url><author_name>lafemme1</author_name><author_url>https://lafemme1.cafeblog.hu/author/lafemme1/</author_url><title>Várom a holnapot!</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;Vasárnap este van, semmi nyoma a vasárnapi depimnek. Régen még előfordult, aztán megbeszéltem magammal, hogy ez így nem megy, nem olyan rossz a helyzetem, hogy egész vasárnap görcsös gyomorral kínlódjam végig a szabadidőmet. Fontolgattam, hogy vajon mi rossz vár rám hétfőn? Más mint a többi napon? Csak azért mert hétfő? A többi napon miért nem? Akkor elég nekem egy óra nyugalom és másnap pihent vagyok. Vasárnap megadatik az, hogy majd 14-15 órát pihenjek, és mégsem érzem jól magam. És pénteken miért ugrok vidámabban ki az ágyból?&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Őrlődtem, őrlődtem, és lenyugodtam. Találtam olyan pontot a hétfőben, ami jó, amit várok, és most itt ülök és szívesen gondolok a reggeli kávémra, amit már várok, hogy megigyak. És tudom, hogy hideg lesz, csípős lesz, sötét lesz talán, de jó napom lesz, mert terveim vannak holnapra. &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Huss mindenkinek vasárnap esti depresszió! &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Persze aztán ismerem magam. Reggel felkelek, elkészítem a kávémat, és kb. 10 percig azon gondolkozom, hogy melyik az a munka 10-14 óráig, ahol ugyanennyi havi fizetésért dolgozhatok. De akkor is szívesen megyek! &lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>