<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Úton...</provider_name><provider_url>https://lafemme1.cafeblog.hu</provider_url><author_name>lafemme1</author_name><author_url>https://lafemme1.cafeblog.hu/author/lafemme1/</author_url><title>Megint</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;Őrület! Megismétlődött az, ami a múltkor. Bementem a kapun, jöttek a szomszédok és ő. Köszönt, én is mindenkinek. Gondoltam, érdekes, ha csak mi ketten vagyunk az utcán, és van kb. 5 m közöttünk, nem köszönsz, csak valamerre elfele, rám is, meg nem is nézel. Nem mersz köszönni, de most kénytelen vagy, mi? Aztán a sors úgy hozta kb. 3 másodpercre, hogy én baloldalt mentem a kávémért, ő jobboldalt kb. 5 méterre telefonálva, rámnézve és gyorsan a földre nézve továbbmegy. Erre tegnap reggel a kapunál megint sikerült összefutni, és megint kénytelen volt köszönni, vidáman, jó reggelt. Hát mit kezdjek ezzel? Nem értem. Menni vagy nem menni? Köszönni vagy nem köszönni? És ami zavar: egy férfi előre köszön, és gondolom jóval idősebb is, mint én, nem tanították meg neki? &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Ma szerelmes vagyok a világba. Mindenbe! &lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>