Alakulóban!!!!

2011 január 9. | Szerző: lafemme1 |

 Először is azzal kezdem, hogy a múltkori felsorolásomat folytatni szerettem volna, már majdnem a végére értem az egésznek, persze nem mentettem közben el, hanem csak írtam-írtam, és huss, az egész úgy ahogy volt, eltűnt. Annyira benne voltam az írásban, gondolkodás nélkül jött minden szó, még egyszer már erőltetettnek éreztem volna. De azért majd megpróbálom, csak akkor, ha szívből-lélekből jön. Ebből megtanultam, hogy a “mentés piszkozatként” gombnyomás egy életre szólhat.

Az utóbbi esztendőkhöz képest most vagyok a legjobb formámban! Ugyanúgy dolgozom, ugyanúgy élek, de érzem, hogy belülről változtam, magam mögött hagytam a nyafogós nőt.

Sok mindenre rájöttem. Szeretethiányban nem szenvedek, úgy érzem, hogy szeretnek, törődnek velem, foglalkoznak velem. Igen ám! De vajon az én szeretetem hogyan jut el másokhoz? Viszonzom-e én is úgy, ahogy szeretném? És láss csodát! Igen, viszonzom. Apránként mindenkivel, még nem 100%-os a dolog, de akiknek akartam adni a szeretetemből, az sikerült. Olyan nyugodtan készültem a karácsonyra, olyan áhítattal, semmi görcsösséggel, hogy bombajó lett! Ennyire jó összejövetelt el sem tudtam volna képzelni, még az sem zavart, hogy két ünnep között reggeltől estig dolgoztam. Első nap itthon és Anyánál tartottuk a karácsonyt, a második nap pedig jöttek hozzánk az általam nagyon szerettet kis család. Két évtizede hagyomány, a 25-e a mienk. Előző este előkészítettem a húsokat, másnap délelőtt minden ment, mint a karikacsapás, és tulajdonképpen déltől csak fürödtem a mámorban és szeretetben, egészen estig. Mai napig úgy emlékszem vissza erre meghitt napra, mint egy álomra. Délben ebéd, sötétedésig kedves és poénos beszélgetések, aztán a maradék társasággal még fürödni akartam ebben az álomban, és lekapcsoltam az összes lámpát, ki tudja melyik rádiót, talán a Petőfit hallgattuk egész nap, olyan szívhez szóló számok voltak, egy az egyig odavalóak, az összes mécsest és gyertyát meggyújtottam és beszélgettünk a sorsról, szeretetről, nem szeretetről, és mindenről, ami még eszünkbe jutott. Aztán jött még egy nap, de annyira jó volt az előző nap, hogy ott csak lebegtem a mámorban, már nem tudtam ott lenni szívvel-lélekkel. Lelki orgazmusom volt és ez azóta is tart!

No de mi van a szexszel? Húha, ezt így kell írnom? Mindegy, így írom. Emiatt egy kicsit aggódtam. Karácsonykor volt kétszer, aztán szilveszterkor. Megnyugodtam, mert előtte kb. egy hónapig nem volt. Nem kívántam magamat, tehát olyankor mást se kívánok. Visszatértek az érzéseim. Vágyat érzek! Álmodozom! Tudod, hogy mikor volt ilyen?  Azt hiszem akkor, amikor még nem kerültem ennyire padlóra. (Nincs szerencsém, megint lefagyott!) Most érzem, hogy megint figyelek, érezni akarom a vágyat, azt a kínzó érzést. Lett volna alkalmam találkozni az egyik vágyammal, de megint nem volt hozzá kedvem. Vagy merszem, sajnos. De másra vágyok. Más testére, illatára, érintésére, csókjára.

Múlt héten láttam, hogy az egyik vágyam szimpatizál velem. Belegondoltam mindenféle romantikusból vaddá fajuló találkába, és nagyon jó volt. Ahogy turná az erős kezét a hajamba, és érezném a megfeszült testét. Ami érdekes számomra, hogy már nem az fontos, ami régen. Nem az a lényeg, hogy valaki belenyúljon a bugyimba, vagy megfogja a fenekemet, mellemet. Amikor elképzelem, az jár a fejemben, hogy közel állunk egymáshoz, a falhoz szorít, a fülembe liheg, a nyelvével nagyot csókol, és nekemfeszül, és nadrágon keresztül érzem a vágyát. Tovább nemigen akarok jutni. Gondolkodtam ezen, hogy miért? Mert most erre vágyok, és valószínű, hogy a való életben is erre vágynék. Isten őrízzen, hogy bárki magánéletébe beleszóljak. Igen, ott akarok lenni, de semmilyen következményt nem szeretnék, mert nekem is megvan a saját magam élete, amin változtatni nem szeretnék. Nem a balomon alvó urammal van a baj. Lehet, hogy vele is, de ugyanannyi baj van velem is. Itt nem hárítok, nem panaszkodok, hisz én sem akarok neki többet adni, mint amennyire vágyik, és én sem várok tőle mást, mint amit megszokott, mert akkor végleg különválnánk, ezért meg kár lenne. Nem szerelemből alakult ki ez az állapot, és ő ezt tudja is, hogy én már nem érzek iránta szerelmet, viszont szeretetet igen. Viszont ha más bevon a magánéletébe, akkor nekem annyi elég, hogy négyszemközt egymáséi vagyunk arra a pár percre, órára. Mi ebben a rossz? Vajon van benne rossz? Nem lehet egy kis intim zónám, ami csak az enyém ebben a családban? Kellene nekem azon görcsölnöm, hogy fúj, de rossz vagyok, és milyen hálátlan? Hisz ha van egy kis idő, amit csak magammal és a másikkal töltök, napokra, hetekre olyan pozitív dózist kap a szervezetem, hogy abból töltekezem, és ebből a pozitív energiából más is kap itthon. Muszáj nekik tudni, hogy miért? Muszáj megbántanom 20 embert azért, mert az életem kb. 5%-át nem a társadalmi elvárásoknak akarom szentelni? Ha ez így marad, senki nem szenved kárt. Viszont annál több energiát kapok, és ha nem kapom meg, ott fogok tartani, ahol ezt a blogot elkezdtem. Kiégve, sehogyan, üresen… Ha belenézek a tükörbe kb. már három-négy éve, nem látom a megbánást, hanem azt, hogy igen,  te mindig így szerettél élni, egy ideig játszottad a tiszta lelket, bele is fáradtal. És amikor megint hagytam magamat olyannak lenni, persze kultúráltan, mint amilyennek lennem kell, hogy én legyek, olyan természetesen jól sikerültek a dolgok. Aztán a tavalyi év visszahúzott, imádott és persze fárasztó munkám sem tudott felvillanyozni, akkor a már említett magánéleti kiégés játszott velem. Egyszerűen hagynom kell, hogy ilyen legyek, mert olyan jólesik a vágy. Még ha néha fájdalmas is.

Viszont cafka sohasem leszek. Nem csinálok magamból bohócot, rám nem fognak soha mutogatni, hogy ez a nő ezzel meg azzal… Ilyen embert soha meg sem közelítek, akiről megszaglom, hogy közhírré téteti… Mivel a vágyam emberei nem sűrűn jönnek az életemben, ettől nem félek, de ebben a szüzies lányságomban az a jó, hogy van időm válogatni. Elég egy ember, akit még szerethetek ezen a módon, és nem hinném, hogy az a módja, hogy fűvel-fával.

Szeretek nő lenni: anya,mamakislánya,feleség,barátnő,szomszédnő,kolléganő,vásárló,ismerősvalahonnan,osztálytársnő

és szerető…