Jön a tavasz…

2011 január 16. | Szerző: lafemme1 |

 Ma nagyon nyűgös vagyok. Érzem, hogy jön a tavasz, bár tudom, hogy jön még a hideg, de rámjött az az érzés, hogy menni-menni-mennni. Mivel ezzel az érzéssel a családban egyedül vagyok általában, ebben az évben már egyedül elmegyek. Ha mehetnékem van, akkor elmegyek vagy futni, vagy úszni, de nem itthon rohadni. Hacsak két órácskára is, de muszáj, különben megint bedilizek, és úgy érzem, hogy megint úgy élek, ahogy nem kellene. Ilyenkor belülről feszít valami, és leülök, pihenek, közben meg mennék-mennék. Mivel társasági ember vagyok, egyedül nem szeretek elmenni sehová, de most már muszáj lesz. És így mindenkinek teljesül a vágya. Aki akar otthon marad, aki akar az megy.

Hétvégén is emberekre vágyom, és talán az a baj, hogy ha nem vagyok társaságban, szétrobbanok a vágytól, hogy nekem most mennem kell az emberek közé. Hétköznap ezt megkapom, de úgy látszik, már hétvégén is kell. Annyira nagy baj, hogy szeretek emberek között lenni? Egyedül is szeretek lenni, mint ahogy most is így vagyok, de amikor kisüt a nap, rámtör a vágy. És ha csak egy órát is szabadon vagyok, lecsillapodok. Hogy miért érzem így? Mert úton akarok lenni, mert azt akarom, hogy lássanak, észrevegyenek, és én is észre akarom venni a többieket. És ha végigjártam az utamat, gyorsan hazamenni, és nyugiban lenni.

Lehet, hogy az van bennem, hogy így soha nem találom meg a vágyamat? Mikor régen az ember azért ment el bulizni, nehogy elszalassza a herceget? Vagy csak keresni egy arcot, egy testet, akire gondolni tudok, akire szükségem van, hogy a fejemben kialakuljon a vágyam képe? És ennyire beteg leszek attól, ha a héten kétszer ez a lehetőség nem adódik meg nekem? Azt hiszem, ez régen is így volt, és nagyon feszült voltam ettől a helyzettől. Úgyhogy ezen kell változtatnom.