Várom a holnapot!

2011 január 23. | Szerző: lafemme1 |

 Vasárnap este van, semmi nyoma a vasárnapi depimnek. Régen még előfordult, aztán megbeszéltem magammal, hogy ez így nem megy, nem olyan rossz a helyzetem, hogy egész vasárnap görcsös gyomorral kínlódjam végig a szabadidőmet. Fontolgattam, hogy vajon mi rossz vár rám hétfőn? Más mint a többi napon? Csak azért mert hétfő? A többi napon miért nem? Akkor elég nekem egy óra nyugalom és másnap pihent vagyok. Vasárnap megadatik az, hogy majd 14-15 órát pihenjek, és mégsem érzem jól magam. És pénteken miért ugrok vidámabban ki az ágyból?

Őrlődtem, őrlődtem, és lenyugodtam. Találtam olyan pontot a hétfőben, ami jó, amit várok, és most itt ülök és szívesen gondolok a reggeli kávémra, amit már várok, hogy megigyak. És tudom, hogy hideg lesz, csípős lesz, sötét lesz talán, de jó napom lesz, mert terveim vannak holnapra.

Huss mindenkinek vasárnap esti depresszió!

Persze aztán ismerem magam. Reggel felkelek, elkészítem a kávémat, és kb. 10 percig azon gondolkozom, hogy melyik az a munka 10-14 óráig, ahol ugyanennyi havi fizetésért dolgozhatok. De akkor is szívesen megyek!